HARMINC ÉVE EGY KIVÉTELÉVEL MINDEN KÉKSZALAGON OTT VAN MOLNÁR FERENC, AKI
AHHOZ A LASSAN ELTŰNŐ GENERÁCIÓHOZ TARTOZIK, AMELYNEK A VITORLÁZÁS MÉG
SOKKAL KALANDOSABB ÉLMÉNY VOLT, MINT AMIT MA MEGÉLHETÜNK. EGY OLYAN KOR
EMLÉKEI KÖVETKEZNEK, AMIKOR MÉG BÁRHOL KI LEHETETT KÖTNI, A DEKKEN FÜRÖDTEK,
A PARTON FŐZTEK, ÉS AZ ALVÓ GYEREKET KÖRBE LEHETETT RAKNI FRÖCCSEL.
Molnár Ferenc, alias a kozmetikai szereiről ismert „Ilcsi bácsi” az élő példa rá, hogy a Balaton és a vitorlásélet micsoda
belső békét adhat. Elég egy órát eltölteni Feri és felesége, Szilvia társaságában a hajójukon, hogy az ember úgy érezze: minden rendben van a világon.
Ezt sugározza kettőjük olyan harmóniája, amely remek példája lehet annak, mit értett Lawrence Durrell azon, hogy a jó házasság csodálatos kétfejű szörnyeteg. És ezt a harmóniát árasztják negyven év tapasztalatai és történetei. „Bármikor jöhetsz, ráérünk, a feleségemmel épp bütykölünk a hajón” – zárta rövidre a beszélgetés időpontjának egyeztetését a telefonba Ferenc. Alighanem mindig bütykölnek a hajón, mivel a 30 lábas, klasszikus formájú túrajolle, az Álom olyan, mint egy álom. Van rajta és benne minden, amire a hosszas tavi tartózkodáshoz szükség lehet. Például egy fagyasztó is, amelyet az egyik kokpitládában, csak a hűtőborda felszerelésével alakítottak ki. „Így akár másfél-két napig is jéghideg marad a víz és a bor a vízen” – magyarázta az ötletes fejlesztést Ilcsi bácsi. Erre szükség is van, hiszen a házaspár a nyár legnagyobb részét a Balatonon tölti. Molnár Ferenc immár negyven éve így él, immár harmadik felesége társaságában. Nem is tudna másképp.
Pelenkás kora óta a Balatonon „Úgy 13-14 éves voltam, amikor Csopakon nyaraltam egy általános iskolás osztálytársammal. A családnak volt egy
15-ös jolléja, azzal hajóztunk sokat, az fertőzött meg. De már előtte is (pelenkás korom óta) jártam a Balatonra a családdal, csak eleinte a déli partra” – eleveníti fel a kezdeteket. Onnantól kezdve, amikor csak tehette, beült a hajóba. „Aztán, amikor 1987- ben meghalt az édesapám, a testvéremmel örökültünk egy családi öröklakást, amelyet eladtunk. Az így nyert pénz berúgni sok lett volna, befektetni kevés. A rám eső részből vettem egy
hajót, hogy beteljesítsem az álmom. Ezért lett ez a neve” – foglalja össze az első hajójának eredeteposzát röviden Molnár Ferenc.
Az a bizonyos első hajó eredetileg Snapsz néven futott, és pedigréjét tekintve egy „kiherélt 25-ös jolle” volt. Azért „herélt”, mert a hajó előző tulajdonosának felesége végigsikongatta az első próbautat, annyira dülöngélt a hajó, ezért a gondoskodó férj levágott az árbócából, hogy ne menjen rá
túl sok vitorla. Ferenc első dolga volt, hogy visszaalakítsa a hajót. Eleinte Almádiban állt a hajó, méghozzá bóján, így mindig csónakkal kellett
kievezni hozzá, minden cuccal és a családdal. Erre hamar rá lehetett unni. Ráadásul az első Álom mindig is öszvér maradt. Így a balatoni hajózásba immár halálosan beleszerető gazdája hamar lecserélte.
Műcirkáló
„A mostani hajóm, az Álom II ’99-ben került hozzám. Ez egy 30-as jolle. Ritka madár, nem igazán terjedt el a Balatonon, csupán kettő van belőle.” A sablongyártású (de sorozatgyártásig sosem jutott) típus klasszikus hajók formajegyeit viseli magán, de kívül-belül műanyag volt. „Kezdetektől idegesített, hogy szappandoboz-érzete volt a hajónak, így csináltattam rá egy kis famunkát, aztán később felkerült Cimbi (Czittel Lajos hajóépítő mester – portréját lásd a Vitorlázás Magazin 2019/3-as számában) műhelyébe, aki megcsinálta rajta ezt a gyönyörű elődje. Tulajdonosa ugyanis 25-ös jolle árbóccal és vásznakkal használja, mivel ha nem így tenne, akkor kikerülne az osztályából a versenyeken. „Így viszont osztálykompatibilis vagyok, csak éppen egészen viharos szélig esélyem sincs a vetélytársak ellen, mert azok sokkal könnyebbek. Így persze nem sok babér terem nekem, de nem is
azért szeretek versenyezni, hanem csak a hangulat és a társaság kedvéért”
– vallja be.
A teljes cikk a vitorlásmagazin 2019. májusi számában olvasható.
